A megfelelő biztosítási összeg meghatározása elengedhetetlen feltétele egy jól megkötött biztosításnak. A folyamatosan emelkedő építőanyag árak nagy fejtörést okoznak a Biztosító társaságoknak és ezzel együtt az Ügyfeleknek is. A biztosítási alkuszok szerepe emiatt jelentősen felértékelődött az utóbbi időben.
Az elmúlt években történő drasztikus építőanyag áremelkedés alapjaiban változtatta meg a társasház és ezzel együtt a lakásbiztosítási piacot. A biztosítási szerződések évenkénti értékkövetése nem tudta tartani a lépést az építőanyag áremelkedéssel, ezért az évek alatt szépen lassan az ingatlanok alulbiztosítottá váltak. Manapság sem ritka, hogy egy társasházi szerződésben az ingatlanok 3-400 ezer forintos négyzetméter áron vannak biztosítva.
Alulbiztosítottság
A biztosítási összeg meghatározására a biztosítók javaslatot tesznek az ajánlatadás során, viszont ez a javasolt négyzetméter ár biztosítónként eltérő lehet. A javaslatot az épület lokális elhelyezkedése, építési éve és a területe alapján határozza meg.
Van olyan biztosító, aki budapesti társasházak esetében 857.000 Ft-os négyzetméter árat javasol, míg egy Pesti megyei városban 640.000 Ft-os négyzetméter árat ajánl Ügyfeleinek.
Ahhoz, hogy megértsük ennek jelentőségét, nézzünk egy konkrét kár példát:
- Károsult Ügyfelünknek van egy budapesti 50 négyzetméteres lakása, amiben tűz ütött ki és teljesen kiégett az ingatlan. A társasház biztosítás 400.000 Ft-os négyzetméter áron van biztosítva, így az Ő ingatlana 20.000.000 Ft-os biztosítási összeggel rendelkezik. A tűz után felkeresett egy general kivitelező céget, akik egy felmérést követően 25.000.000 Ft-os árajánlatot adtak. A Biztosító elismerte a totálkár eseményt, így visszaigazolta a teljes biztosítási összeget az Ügyfélnek, viszont 25.000.000 Ft-os összegnél nem kapott jobb ajánlatot. Az Ügyfélnek a példa szerint a Biztosító 20.000.000 Ft-ot térített, a maradék 5.000.000 Ft-ot saját forrásból kellett finanszíroznia. Abban az esetben ha az ingatlan legalább 500.000 Ft-os négyzetméter áron lett volna biztosítva, az Ügyfélnek nem kellett volna saját forrásból finanszíroznia a különbözetet.
A fent említett kár példa szerencsére nem történt meg, de jól szemlélteti, hogy mekkora jelentősége van a biztosítási összeg helyes meghatározásának.
Amennyiben az Ügyfél elfogadja és legalább akkora biztosítási összegre biztosítja az épületet, amelyet a Biztosító a kötéskor megajánlott – illetve az értékkövetéseket is évről évre elfogadják – a részkárok esetében (pl.: csőtörés) a biztosító nem alkalmazza az alulbiztosítottság vizsgálatot. Ez a gyakorlat sajnos biztosítónként eltérő lehet, találkoztunk olyan esettel is, amikor a fenti feltételek megvalósultak mégis pro-rata elv szerint térített a biztosító, ezért javasolt a biztosítási összegeket évről évre egy szakember segítségével megvizsgálni és szükség esetén frissíteni.
Túlbiztosítás
Sokszor tapasztaljuk, hogy Ügyfeleink a lakásukat vagy éppen a teljes társasházat piaci áron szeretnék biztosítani. Ennek technikai akadálya nincsen, viszont biztosítás szakmailag nem feltétlenül helyes.
- „A Biztosító újraépítési értéken térít és nem piaci áron”: Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tegyük fel van egy társasház biztosítás amely 1.500.000 Ft-os négyzetméter áron van megkötve, mert az épületet nemrégiben vásárolták ezen az áron. A társasház pár héttel később teljesen kiégett. Az előbbi kárpéldában említett general kivitelező 900.000 Ft-os négyzetméter áron vállalja az épület helyreállítását. Ennek értelmében a Biztosító maximum 900.000 Ft-os négyzetméter árat fog téríteni, hiszen az újraépítési ár nem egyezik meg a piaci árral. A piaci ár azon része amely a lokális elhelyezkedésből ered, a káresemény során nem károsodott – hiszen a területet nem szükséges ismét megvásárolni – így a biztosító az épület helyreállítását téríti. Ennek értelmében a biztosítási összeg egy limitként funkcionál.